1. (ruha)anyag szélét visszahajtja és levarrja, ill. díszítésül szegéllyel látja el. | irod <dolog, tárgy v. ilyenek csoportja> szegélyez valamit.

2. ▸ tetőt szeg

3. (t. n. is ) ▸ kenyeret, kalácsot kenyérből, kalácsból szeg

4. <kif-ekben:> kitör, elvág, eltör valamit. ▸ nyakát szegi ▸ kedvét szegi valakinek ▸ útját szegi valakinek, valaminek

5. elav irod <folyó, út vmely területet> (át)szel.

6. rég <kif-ekben: rendelkezést, fogadalmat> nem tart meg. esküt szeg; szavát szegi.

7. ▸ valamijét vmerre szegi oldalt szegi a fejét.

[ fgr ]

beverve rögzítésre való, az egyik végén hegyes, a másikon fejjel ellátott v. kiszélesedő (fém)rudacska. szegt bever, kihúz; ▸ az utolsó szegig ▸ kibújik a szeg a zsákból ▸ szegre akaszt valamit ▸ valami szeget üt a fejébe

[ fgr ]

1. sarok, szeglet, zug.

2. falunak ( v. mezőnek) vmely része.

[?←szeg² ]

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. a testnek a fejet a törzzsel összekötő része. ▸ nyakába borul valakinek ▸ nyakára hág valaminek ▸ nyakig nyakig ül a pácban. | biz <kellemetlen helyzetre utaló kif-ekben.> ▸ pert akaszt valakinek a nyakába ▸ nyakába sóz varr valakinek valamit, valakit ▸ nyakában nyakán van ▸ a nyakára küld visz valakinek valakit, valamit ▸ a nyakára nő valakinek

2. biz <kif-ekben:> élet, épségben maradás. nyakába kerül(het); ▸ a nyakát teszi rá

3. ruhadarabnak nyakunkkal érintkező része. az ing nyaka.

4. valaminek elvékonyodó, összeszűkülő, kisebb átmérőjű része. az üveg nyaka. | ép oszlopnak közvetlenül az oszlopfő alatti része. ▸ nyakába a nyaka közé kapja szedi veszi a lábát ▸ nyakába veszi a várost, a világot

[?fgr ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].